Miközben az északkelet-spanyolországi Katalónia tartomány lakóit a terület függetlenségéről szóló október 1-jei referendumra hívják a politikusok, addig a tartomány fővárosának első számú labdarúgóklubja elítélte a madridi kormánynak a szavazás megtartásának meghiúsítására irányuló törekvéseit. Jó kérdés, hogy amennyiben megvalósul Katalónia függetlensége, akkor milyen helyzetbe kerül az FC Barcelona, illetve a másik helyi élvonalbeli klub, az Espanyol, hiszen a spanyol illetékesek korábban jelezték, ha a tartomány kiválik a Spanyol Királyságból, akkor a katalán klubok nem indulhatnak a hazai sorozatokban, s nemzetközi szinten sem képviselhetik Spanyolországot. Az is érdekes helyzetet eredményezhet, hogy hány állam lenne hajlandó elismerni a független Katalóniát, hiszen nagyrészt ettől függ, hogy a FIFA fölveszi-e tagállamai közé az új országot, márpedig Koszovó példáját látva nem valószínű, hogy egyhamar bekerülnének a függetlenné vált katalánok a nemzetközi labdarúgás vérkeringésébe.
Nem túlzás azt állítani, hogy ezekben a hetekben a katalán függetlenség kérdése a fő beszédtéma Spanyolországban. Katalónia függetlenségpárti kormánya október 1-jére referendumot írt ki a tartomány elszakadásáról. Madrid és a legfelsőbb bíróság is illegálisnak minősítette a voksolást, az ellenére is, hogy számos utcai megmozdulással álltak ki a helyiek a függetlenség mellett, s számos helyi politikai vezető is önálló országot szeretne faragni a területből. Azt követően, hogy szerdán őrizetbe vették a regionális kormány tizenkét tagját, az FC Barcelona közleményt adott ki, amelyben elítélte Katalónia döntési jogköreinek „mindenfajta megbilincselését”. Ki kell mondani, a klub a város és a tartomány elszakadásának emblémájává vált az utóbbi években. A gránátvörös-kék klub szerint
„az utóbbi napokban és különösen ma, a katalóniai politikai helyzet kapcsán történt események után az FC Barcelona, amely hű volt az ország védelme iránti történelmi elkötelezettségéhez, a demokrácia, a véleménynyilvánítás és a döntéshozatal szabadságához, elítél minden olyan cselekményt, amely akadályozhatja e jogok teljes körű gyakorlását. A klub tiszteletben kívánja tartani a katalán nép többségének akaratát”.
Állásfoglalás egy feszült politikai légkörben
Ez a kijelentés akkor történt meg, amikor ahhoz hasonlóan, hogy szeptember 11-én, Katalónia nemzeti ünnepén ezrek vonultak utcára az elszakadás mellett kiállva, szerdán újból hasonlóan nagy tömegek tiltakoztak a regionális kormány tagjainak letartóztatása ellen. A spanyol igazságszolgáltatás által betiltott referendum újból fölerősítette az FC Barcelona és annak szurkolói által a helyi társadalom jelentős részére gyakorolt hatást, miszerint Katalóniának függetlennek kell lennie. Meg kell jegyezni, hogy a Franco-rezsim (1939-1975) ideje alatt a Barcelona szorosan kapcsolódott Katalónia népének nacionalista irányultságához, a tartomány kvázi kulturális- és sportnagyköveteként lép föl a világban mind a mai napig, és ez valószínűleg abban az esetben is így lesz, ha a jövő vasárnapi szavazás elbukik.
Így a politikai viták és azoknak a sportra gyakorolt hatása sosem különbözik egymástól: ha valamiben hatalmas nézeteltérés alakul ki a másképpen gondolkodó politikai oldalak között, akkor annak hevessége a sportra is át fog ragadni. Nem kell sem Katalóniából, sem a mai napból messzire repülnünk ahhoz, hogy példát találjunk egy terület függetlenségének kérdése kapcsán a helyi sportéletben, de különösen a labdarúgásban kialakult nagy érzelmekre. 2014 szeptemberében, amikor Skócia az Egyesült Királyságból való kilépésről tartott referendumot, Glasgow-t két részre lehetett osztani: a függetlenségpárti, katolikus Celtic-szurkolókra, akik „Igen” jelekkel matricázták tele a várost, és a bennmaradásban érdekelt, protestáns Rangers-drukkerekre, akik „Nem” feliratokkal árasztották el Skócia legnagyobb települését. Végül a terület szavazóinak többsége elutasította a függetlenséget. Ami a katalán klubot illeti, már aláírta a „Nemzeti Paktum a Népszavazásért” elnevezésű kiáltványt, amely tárgyalások megkezdését szorgalmazza a spanyol kormánnyal. Az elmúlt hónapokban már az európai szövetség is bekapcsolódott a függetlenségi vitába, miután az UEFA megbüntette a Barcelonát, amiért a függetlenséget pártoló zászlókat függesztettek ki a Camp Nou-ban. Szakértők is úgy látják, hogy érdekes kérdés lehet az, hogy a gránátvörös-kékek mentalitása mennyire befolyásolhatja a szavazókat az október 1-jei voksoláson. A felmérések szoros eredményt jeleznek előre, nagyjából fele-fele arányban vannak a spanyolpártiak és a függetlenséget kívánó emberek, bár kisebb mértékben inkább előbbiek felé billen el a mérleg nyelve.
Mi lesz függetlenség esetén?
Amennyiben a jövő vasárnapi referendumot az elszakadni vágyók nyerik meg és a szavazás érvényes lesz, nagyon érdekes és kaotikus helyzet fog előállni. Katalónia valószínűleg napokon belül kikiáltaná függetlenségét, ám ezzel még korántsem válik szuverén állammá. Amellett, hogy rengeteg törvényt kell módosítani és megalkotni ehhez, s saját alkotmányt kell írni, a madridi vezetésnek is el kellene fogadnia a katalánok akaratát, amire – látván a szövetségi vezetés hozzáállását – gyakorlatilag semmi esély sincsen, s minél több országnak, illetve az ENSZ-nek is el kellene ismernie Katalóniát.
Európában legutóbb 2008-ban született új ország, amikor Koszovó hosszú évek elszakadási kísérletei után kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Az országot mindmáig nem ismerte el a világ valamennyi állama. Azon túl, hogy Szerbia valószínűleg soha nem fogja elismerni egykori tartománya kiválását, az ENSZ 193 tagállamából is csak 111 tekinti Koszovót önálló, szuverén országnak. Nem meglepő módon nincs köztük Spanyolország sem, amely akkoriban ki is jelentette, hogy saját nemzetiségi politikájában nem akar kisebbségei számára hivatkozásként szolgáló precedenst teremteni. Mivel Koszovó elismertsége nem bizonyult általánosnak, a nemzetközi szervezetekbe, így a sportági szakszövetségekbe sem kerülhetett be akadálytalanul. Ugyan az országban a sportról szóló, 2003-ban elfogadott törvény alapján megnyílt az út a sportszervezetek létrehozatala előtt, s meg is alapították a koszovói szövetséget szinte minden sportágban, de a függetlenség kikiáltásával csak néhány nemzetközi szövetségbe került be szinte azonnal a kis balkáni ország. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség, a Nemzetközi Softball Szövetség és a Nemzetközi Birkózó Szövetség még 2008-ban fölvette tagjai közé Koszovót. Más szervezetek, így például a Nemzetközi Sí Szövetség és az Európai Labdarúgó Szövetség is bejelentette, csak abban az esetben hajlandó befogadni a koszovói sportági szervezetet, ha az ENSZ is elismeri az ország önállóságát.
Erre ugyan a mai napig nem került sor, s mivel ennyi idő elteltével valószínűtlen, hogy ez egyhamar be fog következni, ezért a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 2016. május 12-13-án, Mexikóvárosban tartott 66. kongresszusán elfogadta a Koszovói Labdarúgó Szövetség felvételi kérelmét. Ez a döntés mindössze tíz nappal azután történt, hogy az UEFA budapesti kongresszusán hasonlóképpen határoztak a tagszervezetek, így elhárult minden akadály a koszovói klubcsapatok és a válogatott nemzetközi szereplése elől. A nemzeti csapatot mindössze négy hónappal a világbajnoki selejtezők kezdete előtt sorolták be az egyetlen öttagú csoportba hatodikként Horvátország, Izland, Törökország, Ukrajna és Finnország mellé. Az együttes nyolc forduló után egy ponttal csoportja utolsó helyén áll, eddigi egyetlen pontját még az első fordulóban, Finnország ellen szerezte. Az ország klubjai elindulhatnak a Bajnokok Ligája és az Európa Liga selejtezőjében is, nagy eredmény még itt sem jött össze. Koszovó a 2016-os riói olimpián is részt vehetett, ahol meg is szerezte első aranyérmét.
Tehát hogyha Katalónia a kiválás mellett dönt, nem lesz egyszerű dolga bekerülni a különböző nemzetközi sportszervezetekbe. Ehhez nagy segítséget jelentene számára, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság gyorsan fölvenné tagjai közé, mert ebben az esetben a sportági szakszövetségek is könnyebben dönthetnek a katalánok befogadása mellett. Azonban itt is előjöhet az, hogy bizonyos szervezetek csak az ENSZ elismerő nyilatkozata esetén hajlanának Katalónia fölvételére, márpedig ennek hiányában nem indulhat az ország valamennyi sportolója hivatalos versenyeken, s ugyanez vonatkozna a csapatokra is. Ha az UEFA nem veszi föl tagjai közé Katalóniát, akkor a Barcelona nem tudna hivatalos bajnokságban szerepelni, s így értelemszerűen a nemzetközi porondon sem állhatna rajthoz. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor – mivel valószínűleg éveket kell várni a belépés lehetőségére – erősen kérdőjeles lesz, hogy a csapat sztárjai hajlandóak-e maradni egy olyan klubnál, amelynek gyakorlatilag beszűkül a mozgástere. Megoldás lehet az, hogy a Barcelona átkéri magát egy másik ország égisze alá, csakhogy ezt az UEFA nem nagyon fogja engedni, (lásd az Oroszország által Ukrajnától elcsatolt Krím-félsziget csapatait), mert az az elvük teljesen jogosan, hogy egy csapat ott szerepeljen a bajnokságban, ahová területileg is tartozik. Még szóba jöhetne a FIFA is, de feltehetőleg a nemzetközi szövetség sem adná áldását arra, hogy a Barcelona egy másik ország bajnokságában indulhasson el. Aztán jó kérdés az is, mely nemzeti szövetség lenne hajlandó befogadni Messiéket legalább arra a néhány évre, amíg a FIFA-ban nem születik döntés Katalónia státuszát illetően. A környező országok egyike sem nagyon jöhet szóba, mérget mernék rá venni, hogy sem a portugálok, sem a franciák, sem az olaszok nem engednék be a gránátvörös-kékeket saját bajnoki rendszerükbe. Távolabbi országok sem igazán játszanának, mivel ezesetben drasztikusan megemelkednének a csapat utazási költségei, feltételezve, hogy továbbra is Barcelonában készülnének a mérkőzésekre, s onnan repülnének az idegenbeli találkozókra. Olyan forgatókönyv sem teljesen kizárt, hogy az FC Barcelona vezetői megpróbálják kikönyörögni a spanyol királyi szövetségnél, hogy Katalónia FIFA- és UEFA-tagságának megvalósulásáig maradhasson a csapat a La Ligában, vagy akár folyamatosan is, mintha mi sem történt volna. A Swansea és a Cardiff City walesi csapatok, azonban már évek óta az angol szövetséghez tartoznak, előbbi klub jelenleg is Premier League-szereplő. Az is meg lehet tehát, hogy a Barcelona (nomeg persze az Espanyol is) a jövőben is papíron spanyol csapat marad, hiszen a más bajnokságban való indulás lehetősége a fönti példa alapján nem elképzelhetetlen. Ezt a megoldást segítheti elő az a tény is, hogy egy önálló katalán bajnokság nem valószínű, hogy a legmagasabb színvonalat képviselné, s az innen a BL-be/EL-be való bekerülés is jóval nehezebbé válna, hiszen nyilvánvalóan selejtezőket kellene vívniuk az ország csapatainak a főtáblára jutás érdekében.
Úgyhogy rengeteg sportjogi kérdést (is) fölvetne, ha Katalónia hét és fél millió szavazója jövő vasárnap a függetlenség mellett tenné le voksát. Hamarosan kiderül, hogy döntenek az emberek. Annyi biztos, hogy a Barcelona a kiválásban érdekelt. De vajon a saját kiválásában is?