A spanyol bajnok és BL-címvédő, és a héten az Európai Szuperkupát is megnyerő Real Madrid ma bejelentette, hogy szerződést hosszabbított Iscóval, akinek új kontraktusába egy 700 (!) millió eurós kivásárlási záradékot is tettek. A királyiak ezzel el szeretnék kerülni azt, hogy ősi riválisuk sorsára jussanak, miután a Barcelona 222 millió euróért kénytelen volt elengedni Neymart a PSG-hez. A következő évek egyik fő kérdése lesz a labdarúgásban, hogy meddig harapózhatnak az átigazolási összegek, van-e határ, vagy a jövőben a csillagászati pénzek korszakát fogjuk élni.
A 2013 óta Madridban játszó Isco pénteken 4+1 évvel meghosszabbította szerződését spanyol klubjával. A támadó középpályás így egészen 2021 júniusáig a hispán bajnoknál marad és hat millió eurót fog keresni évente.
A madridi vezetők a lehető legtöbb óvintézkedést megtették annak érdekében, hogy egyetlen klub se tudja hozzájárulásuk nélkül kivásárolni szerződéséből a játékost, mint ahogy az a Barcelonával történt a múlt héten, amikor Neymar 222 millió euróért Katalóniából a Paris Saint-Germainhez távozott. A Real Madrid egy 700, igen, jól olvasod, 700 millió eurós kivásárlási záradékot tett Isco új szerződésébe, s ez az ár valószínűleg évekig elrettenti majd a lehetséges érdeklődőket még akkor is, ha az átigazolási piacon egyre nagyobbá kezd válni az őrület a hatalmas pénzek miatt.
Ez a távozási záradék azt jelenti, hogy egy klub sem szerezheti meg a válogatott középpályás játékjogát a Real Madrid vezetőinek hozzájárulása nélkül. Isco piaci értékét a transfermarkt.de nemzetközi átigazolási oldal 40 millió euróra teszi, ami a kivásárlási záradékban szereplő összeg mindössze 5,7%-a.
Neymar azzal, hogy múlt héten több mint 220 millió euróért váltott csapatot, a focitörténelem legdrágább játékosává vált alig egy évvel azután, hogy Paul Pogba ugyancsak rekordot jelentő 105 millió euróért igazolt a Juventusból a Manchester Unitedbe. Az elmúlt két évet megelőzően több esztendőn át nem hallhattunk világrekordnak minősülő transzferekről, amiben valószínűleg a 2000-es és 2010-s évek fordulójának pénzügyi világválsága is szerepet játszott. A krízisen túllendülve azonban egyre inkább azt láthatjuk, hogy kezdenek elszállni a legnagyobb sztárokért kínált pénzek és a Neymar-sztori után úgy tűnik, a klubok által elkért összegek is kezdenek egyre nagyobb magasságba szökni.
Ahogyan arról a Juan Mata karitatív felhívásáról szóló cikkben is írtam, a foci napjainkra eliparosodottá vált, maga a sport kezd kicsit háttérbe szorulni, miközben az anyagiak egyre jobban, mondhatni pókháló-szerűen bevonják a sportágat. Manapság egyre nagyobb szponzori pénzek mozognak a labdarúgásban, több népszerű sorozat, pl. az angol Premier League és a Bajnokok Ligája közvetítési jogai is meredeken drágulnak, s a mindennapi életben is tapasztalható a foci elanyagiasodása, amennyiben betér az ember egy nagy áruházba, ahol a korábbi évekhez képest jóval több, a sportághoz kötődő, nagy csapatok által szponzorált terméket tud vásárolni. Bizonyos világszerte népszerű klubok logóival, esetenként legnépszerűbb játékosainak nevével és számával ellátott mezeket lehet kapni egyre több kereskedelmi láncban, ami persze már 10-12 éve is így volt, de akkor még jóval kisebb mértékben, mint ma, a 2010-es évtized kellős közepén.
Visszatérve az átigazolási piachoz, az Isco kapcsán most bejelentett 700 milliós kivásárlási záradék is azt jelzi, hogy megállíthatatlannak tűnik az őrület biznisze. Tíz év alatt körülbelül 20-30%-kal nőtt az a pénzösszeg, amelyet a világ klubjai transzferekre fordítottak. Mindez úgy, hogy menet közben volt egy, a fociban is elég sok nehézséget okozó gazdasági válság. Ahogy föntebb írtam, a 700 millió eurós átigazolásokra még éveket várni kell, csak kérdés, hogy mennyit. Kettőt? Ötöt? Netán többet? Ez lesz egy nagyon fontos, és feltehetően a közvéleményt lázban tartó folyamat a következő pár évben, hiszen senki, még a sportközgazdász sem tudja megjósolni pontosan, hogy mi az a határ, ami fölött már nem lehet 4-5-nél több labdarúgót megszerezni.
Egy focista árát rengeteg dolog befolyásolja: mennyire jó játékos, mennyire eladható a szurkolók számára, mennyi hasznot hoz klubjának, mekkora szponzori pénzek állnak közvetlenül mögötte stb. A következő esztendőkben is lesz három, négy, esetleg öt olyan labdamester, aki gigászi teljesítményre lehet képes, s valószínűleg elsősorban a támadók között lehetnek olyan játékosok, akikért egy dúsgazdag klub nem sajnálna akár 222 millió eurónál is magasabb összeget. És ha már dúsgazdag klubok: nagyon kevés olyan egyesület létezik a földgömbön, amely képes lett volna a 222 millió eurót előteremteni Neymarért, a vagyonossági rangsor alapján talán három-négy egylet van, aminek költségvetését nem rezgetné meg egy ekkora kiadás. Félőnek tartom, hogy ha továbbra is ilyen mértékben folytatódik a focisták drágulása, azzal egyre több sztárklub kerülhet háttérbe a piacon, amennyiben nem sikerül tőkeerős tulajdonost, vagy a büdzsébe csillagászati pénzeket pumpáló szponzorokat találni.
Amennyiben ez bekövetkezik, akkor egy évtizeden belül eljuthatunk oda, hogy mindig csak néhány klub lehet esélyes a bajnokságok és nemzetközi kupák megnyerésére, s ez, valljuk be, nem szolgálná a sportág érdekeit, hiszen a szurkolók nem csak azért szeretik a focit ilyen nagy számban, mert egy látványos játék, hanem azért is, mert rengeteg nagyhírű csapat létezik. Márpedig ha több sztárklub is lépéshátrányba kerül a legjobbakkal szemben a pénzügyek terén és a zöld gyepen egyaránt, akkor az a labdarúgás népszerűség-vesztésével járhat, amit – hacsak nagyon pici mértékben is – már az elmúlt években is tapasztalhattunk, főleg közösségi oldalakon, vagy nagy hírportálokon a drukkerek egyre többször panaszkodnak a sportág romló színvonala, s a hatalmas pénzek miatt.
Csak bízni tudok benne, hogy az őrület biznisze nem fog kártékonyan hatni a világ legnépszerűbb sportjára, s az egyre nagyobb pénzek mellett is rengeteg felejthetetlen játékost és fantasztikus teljesítményt fogunk látni a jövőben.