Itt vagy
Főoldal > Visszapillantó > Egy éve kezdődött a legzűrösebb olimpia

Egy éve kezdődött a legzűrösebb olimpia

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2016. augusztus 5-én vette kezdetét a riói olimpia, amelyen ugyan a magyar csapatnak sikerült aranyérmek tekintetében lemásolnia a londoni szereplést és ezen kívül is több felejthetetlen teljesítményt láthattunk, de 365 nap távlatából – a magyar sikereket leszámítva – talán leginkább a játékok körüli botrányok és a szervezés viszontagságai maradhatnak meg emlékezetünkben.

Lógó vezetékek az olimpiai faluban, megloptak több küldöttséget, számos sportoló távolmarad a Zika-vírus miatt – ilyen, s ehhez hasonló szalagcímekkel volt tele a sajtó a riói olimpiát megelőző napokban. A brazil nagyvárosban egy amazonasi esőerdőt lehetett volna ültetni, annyira sok probléma árnyékolta be a világ legnagyobb sporteseményének lebonyolítását.

Rio de Janeiro 2009. október 2-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) koppenhágai kongresszusán nyerte el a 2016-os nyári olimpiai játékok rendezési jogát. Brazília második legnagyobb városa Tokiót, Madridot és Chicagót megelőzve nyerte meg a helyszínről döntő szavazást, az utolsó körben a spanyol fővárost 66:32 arányban legyőzvén. A kandidáló városok a voksolás előtt technikai osztályzatot kaptak pályázatukra, s ebben a tekintetben Rio érte el a leggyengébb, 6,4-es eredményt, míg Tokió a legerősebbet, 8,3-at. A japán főváros kormányzója tehát nem véletlenül volt annyira kiakadva a kongresszus döntésén, hogy később úgy nyilatkozott, Lula akkori brazil elnök a NOB több, elsősorban afrikai tagját tudta nagyvonalú ígéretekkel meggyőzni arról, hogy Rióra adják le voksukat az utolsó fordulóban.

A nemzetközi sajtót is meglepetésként érte Rio de Janeiro diadala, amely a mellett, hogy némileg váratlan volt, történelmi is volt. Dél-Amerika első ízben rendezhetett olimpiát, s a déli félteke is csak harmadszor az 1956-os melbourne-i és a 2000-es sydney-i játékok után.

Ami az olimpia pénzügyi aspektusait illette, már maga a pályázat 7,4 milliárd reáljába került a brazil államnak, a játékok megszervezésére pedig 28 és fél milliárd reált szándékoztak fordítani. Ez az összeg 2016-ra már 36,6 milliárd reálra rúgott, ebből 24 milliárd csak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére ment el, az olimpiai park, benne a falu fölhúzása 5,6 milliárdos tételt tett ki. A brazil adófizető polgárok nagy részének szemében a 2014-es focivébéhez hasonlóan az olimpia is komoly ellenérzéseket váltott ki, főleg a költségek folyamatos emelkedése miatt. Brazília ugyan Dél-Amerika legfejlettebb országa, a világ iparosodott államait tömörítő G20-csoport tagja, de a társadalom különböző rétegei között hatalmas, már-már szakadéknyi különbségek alakultak ki. Rióban is rengeteg brazil nyomornegyedet, ún. favelát találhatunk, amelyek sok esetben az olimpiai helyszínektől alig 1-1,5 kilométerre feküdnek.

És ha már favelák. A játékokra való felkészülés éveiben több olyan terv is készült, amely a favelák helyére álmodott meg sportlétesítményeket, új közlekedési útvonalakat, vagy szállodákat. Az ott lakók természetesen nem kívántak, vagy éppenséggel nem tudtak elköltözni rózsásnak semmiképp sem nevezhető anyagi helyzetük miatt. Az ENSZ és több jogvédő szervezet is aggodalmának adott hangot a riói hatóságok által tervezett kitelepítések kapcsán. A világszervezet jelentésében külön kitért a Maracana stadionhoz legközelebbi favela, a Metro fölszámolására készített tervekre, hiszen ide szándékoztak több versenyhelyszínt is építeni a brazilok.

Az 1980-as években épített Vila autodrome nevű nyomornegyed is veszélybe került. A terület a Barra da Tijuca üdülőövezethez esik közel, s a helyi sajtó 2010-ben úgy értesült, ide akarják fölhúzni az olimpiai falut. Az itt élők is tiltakoztak kilakoltatásuk ellen, végül azonban a tervek csak annyiban módosultak, hogy kicsit odébb építették fel a falut, azonban a rendfenntartó szervek nem tettek le arról, hogy fölszámolják ezt a favelát. Összesen 600 család élt ezen a területen, közülük mindössze húsznak az összetákolt lakóháza maradhatott meg, a többit 48 órával a játékok kezdete előtt ledózerolták annak ellenére, hogy azok nem lettek kisajátítva, az itt lakók gyakorlatilag végignézhették, ahogy romba döntik tulajdonukat.

Összesen közel 80 ezer ember vált otthontalanná vagy vették el tőle erőszakkal otthonát az olimpiai építkezések jegyében. Az ENSZ lakhatási jelentéstevője kifogásolta a kitelepítettek átköltöztetésének, az igazságos tárgyalásoknak és a kilakoltatások által érintett közösségeknek a döntéshozatalba való bevonásának hiányát, az Amnesty International pedig egy 2011-es jelentésében elítélte a lakosok tájékoztatása, a velük való egyeztetés és kártalanításuk nélkül végrehajtott kiköltöztetéseket Rió 60 kilométeres elővárosi övezetében.

A favelacirkusz csak az egyike volt az olimpiára való felkészülést akadályozó körülményeknek, ugyanis a brazil politika válságba került. Lula ex-elnök – akit 2009-ben a tokiói kormányzó gyakorlatilag vesztegetéssel vádolt meg az olimpia Riónak ítélése után – a Petrobras állami olajipari óriáscégnél kitört korrupciós botrányban gyanúsítottá vált, míg utódját, Dilma Rousseffet ugyancsak korrupciógyanús ügyei miatt eltávolította hatalmából a legfelsőbb bíróság, így az olimpiát Michel Temer átmeneti elnök nyitotta meg. (A változatosság kedvéért, azóta Temer is vesztegetési ügybe keveredett.) Az országban az olimpia előtt és alatt is sorozatosak voltak a tüntetések, a tiltakozók az ötkarikás játékok megrendezésétől való visszalépést követelték, mondván, a menet közben jelentősen megugrott költségeket az egészségügyre és az oktatásra kellene fordítani. Az olimpia kezdetére a gazdaság is megérezte a belpolitikai bizonytalanságot, jelentős recesszióba került Brazília és a munkanélküliség is rekordokat döntögetett. Az már a kezdés előtt biztossá vált, hogy ez az olimpia egyhamar nem, de lehet, hogy soha nem fog megtérülni Brazília számára.

A gazdasági-politikai problémák mellett a közbiztonság is komolyan hátráltatta a felkészülést és a játékok lebonyolítását. Már a pályázati szakaszban is nagyok voltak a Rio de Janeiro biztonságosságát megkérdőjelező hangok, sokan tartottak tőle, hogy a brazil rendvédelmi szerveknek nem lesz megfelelő kapacitása a következő évek nagy sporteseményeinek biztosítására, miközben a városban és környékén mindennaposak a lopások, a betörések és főleg a nyomornegyedekben a különböző drogbandák közti leszámolások, amelyek éves szinten akár 100 ember életébe is kerülhetnek. Rió városa meghirdette a város és a favelák békésebbé tételére irányuló politikáját, amelynek keretében fölállították a Békefenntartó Rendőri Egységet, amely a városi rendőrök munkáját segíti.

A közbiztonság azonban nem javult, sőt a tüntetések hatására talán még romlott is Rio de Janeiróban. 2016. június 30-án, tehát alig öt héttel a játékok kezdete előtt ellopták az ARD és ZDF német közszolgálati televízió-társaságok összesen 400 ezer euró értékű technikai fölszerelését, amely ugyan egy nappal később hiánytalanul előkerült, de ismételten rávilágított arra, hogy az olimpián föl kell készülni a különböző bűncselekmények előfordulására.

A biztonsági helyzetet nem csak a köztörvényes bűnözők és a drogbandák jelentette állandó veszély rontotta, hanem a világméretű terrorfenyegetés is. Július 21-étől kezdve a brazil szövetségi rendőrség letartóztatott 12 személyt, akiket azzal gyanúsítottak, hogy egy, az Iszlám Állam terrorszervezettel szimpatizáló terrorsejtet hoztak létre, s az olimpián terveztek támadásokat. A sejt nem volt jól szervezett, ezért sikerült mindössze hetekkel megalakulása után lebuktatni tagjait. A július 14-ei nizzai merénylet után viszont emelték a biztonsági készültség szintjét Rióban, amely azzal járt, hogy újabb rendőröket és katonákat vezényeltek a városba, s velük már 90 ezerre nőtt az ötkarikás eseményt biztosító rendfenntartó erők létszáma. Ez rekordot, s ebből fakadólag plusz költségeket eredményezett.

Már rögtön az első versenynapon történtek kisebb incidensek: a lovasversenyek helyszínén lévő sajtósátorra rálőttek. Senki sem sérült meg, de egy francia újságíró, akinek füle mellett törpült el a golyó, sokkot kapott. Lövéseket lehetett hallani a kerékpáros-viadal befutójának közelében is, de mint kiderült, a rendőröknek kellett figyelmeztető lövéseket leadván intézkedniük tolvajokkal szemben. Augusztus 7-én, vagyis az olimpia második napján a Rió melletti Ipanemában a város egyik elismert negyedében, a nyílt utcán támadta meg két, késsel fölfegyverkezett férfi Tiago Brandao Rodrigues portugál oktatási és sportminisztert, amikor az éppen a szálloda felé gyalogolt. A miniszter olcsón megúszta az incidenst: a járókelők lefogták a két tolvajt, a rendőrők pedig letartóztatták őket. Ez azonban csak egy volt a külföldi delegációkat ért számtalan támadás közül a játékok alatt.

Sajnos a kritikán aluli biztonsági helyzetet egyes olimpikonok saját meggondolatlanságaik fedezésére próbálták felhasználni. Augusztus 15-ére virradó éjszaka négy amerikai úszó, köztük a többszörös ötkarikás érmes Ryan Lochte azt állították, hogy több álrendőr támadt rájuk egy buliból hazafelé menet. Az ünnepségnek otthont adó szórakozóhely biztonsági kameráinak felvételei azonban szöges ellentétben álltak a sportolók állításaival. Kiderült, hogy valójában ők okoztak különböző incidenseket ittas állapotban, s valódi rendőrök tettek kísérletet igazoltatásukra, de a négy férfinak sikerült meglógnia előlük. Az eset oda vezetett, hogy hamis tanúzásért bevonták Lochté-ék útlevelét, el kellett hagyniuk az országot, s az amerikai olimpiai bizottságnak kellett bocsánatot kérnie helyettük a történtek miatt.

A sportolóknak, edzőknek, kísérőknek és a szurkolóknak (utóbbiakból rendkívül kevés volt egyébként) nem csak biztonsági, hanem egészségügyi szempontból is aggódniuk kellett testi épségükért. Az olimpia előtt másfél évvel ütötte föl a fejét a közép- és dél-amerikai régióban a Zika-vírus. Brazíliában 2015 áprilisától 2016 végéig járványhelyzet volt érvényben az elsősorban a terhes kismamákra és a magzatokra veszélyt jelentő, az egyiptomi csípőszúnyog által terjesztett betegség miatt. A legsúlyosabb helyzet Brazíliában állt elő, mivel itt volt a legtöbb megbetegedés és sajnálatos módon többen is elhunytak a megfertőzödtek közül. A Zika keltette aggodalmak számos, amúgy kvótát szerzett sportolót is eltántorítottak az ötkarikás indulástól. A tenisztorna több favoritja is visszalépett a járvány miatt, többek között Tomás Berdych, Milos Raonic, Simona Halep és Karolina Plisková is. A golfverseny több esélyese is a vírusra hivatkozva adta vissza kvótáját, így tett Rory McIlroy, Marc Leishman és Vijay Singh, s a kerékpározó Tejay van Garderen is hasonlóképp döntött.

A járvány mellett a Rióban uralkodó környezeti állapotok is alaposan borzolták a kedélyeket. A nyíltvízi hosszútávúszó-versenyeknek otthont adó öböl erősen szenyezett vizében hetekkel a kezdés előtt kimutattak egy szuperbaktériumot, amely az antibiotikumokat is elpusztítja a szervezetben, s oda kerülve komoly immunrendszeri megbetegedéseket idézhet elő. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete új helyszín kijelölését tanácsolta a viadalok lebonyolítására, máskülönben a sportolók csak saját felelősségükön állhatnak rajthoz az eredeti helyen, ahol végül ténylegesen megrendezésre kerültek a versenyek. Szerencsére egyetlen úszónak sem lett komolyabb baja, kisebb rosszullétek azonban előfordultak, feltehetően a szennyezett vízzel összefüggésben.

Nem csak itt volt gond a vízminőséggel: a vitorlázó-futamok színhelyén is rengeteg szemét és szennyező anyag került az Atlanti-óceán vizébe. Végül itt sem történt helyszín-változtatás az ellenére sem, hogy a riói városvezetés – ígéretével szemben – nem tett semmit a teljes szennyezettség fölszámolására, mivel erre már nem jutott pénz. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rió állam, amelynek Rio de Janeiro is része, csődközeli helyzetbe jutott az olimpia kezdetére, s csak szövetségi segéllyel tudta fedezni a játékokon közreműködő önkéntesek és a biztosításban részt vevő rendfenntartók fizetségét.)

Maguk a versenyek jóllehet foghíjas lelátók előtt, de alapvetően nyugodt körülmények között, jó hangulatban zajlottak, azonban itt is voltak olyan esetek, amelyek fölháborították a nemzetközi sportközvéleményt. Sajnos nekünk, magyaroknak is kijutott a “jóból”. A birkózótornán Lőrincz Viktor a bronzéremért küzdhetett meg a német Denis Kudlával. Fél perccel a vége előtt még 3-2-re vezetett, ekkor azonban sokak számára érthetetlen módon a meccs szlovén szőnyegelnöke (főbírája), Stanislav Sernek megintette a magyar sportolót, s ezzel Kudla előnybe került, s végül megszerezte a harmadik helyet. Sernek augusztus végén ismerte el Péteri László korábbi aranysípos bírónak, hogy a háttérből nyomást gyakoroltak rá azért, hogy a németet hozza ki győztesnek a csatából. Az olimpián egyébként több birkózóbíró sem volt hajlandó a nemzetközi szövetség kívánságainak megfelelően ténykedni: az amerikai Zachany Errett és a francia Regina Le Greit is bejelentette, hogy pressziót próbáltak gyakorolni rájuk, de a csalásra nem vállalkoztak, s a jövőben nem is kívánnak több meccset vezetni. A szervezet elnöke a Rióban dolgozó bírák 80%-át eltiltotta.

Az ökölvívóknál is komoly bírói visszaélésre derült fény: a férfiak 91 kg-os súlycsoportjában az orosz Jevgyenyij Tiscsenko lett az olimpiai bajnok, de később kiderült, hogy a meccs bírája le lett fizetve azért, hogy az ő javára ítélkezzék.

Még számos nagy vihart kavart esetről lehetne beszélni Rió kapcsán, gondolok itt a műugró-medence elalgásodott és bezöldült vizére, a közel 25 milliárdos fejlesztés ellenére is borzasztó tömegközlekedésre, de azt gondolom, mostanra ennyi is bőven elég volt. Zárásként pedig csakis egyetértésemet tudom kifejezni John Coates-cal, a NOB alelnökével, aki minden idők legproblémásabb olimpiájának minősítette a napra pontosan egy éve kezdődött riói játékokat.

Top
%d blogger ezt szereti: