Ma este kezdődik és jövő vasárnapig tart a dartsozók World Matchplay névre hallgató versenye a blackpooli Winter Gardens központban. Ez az évvégi egyéni világbajnokság után a sportág második legrangosabbnak tartott viadala, amelyen a világranglista első 16 helyezettje, valamint a selejtezősorozat legjobb 16 játékosa vesz részt. A torna jelentőségét az ötszázezer fontos összdíjazás és a várhatóan magas színvonalú játék mellett az is jelzi, hogy idén először Magyarországon is élő televíziós közvetítés lesz az eseményről.
Immáron 24. alkalommal kerül megrendezésre a Professional Darts Corporation (PDC), a játékosok szövetségének szervezésében a World Matchplay elnevezésű torna. Az esemény helyszíne a kezdetektől fogva Blackpool, a Winter Gardens. A tornát sokan a december-januári világbajnokság után a második legrangosabb versenynek tartják, ami valljuk be, nem áll távol a valóságtól.
Először nézzük a viadal történetét pár mondatban. Először 1994-ben rendezték meg a tornát, az első kiírást pedig az amerikai Larry Butlernek sikerült megnyernie, a döntőben 16-12-re verte a verseny első kiemeltjét, Dennis Priestleyt. 1995-ben a sportág legnagyobb legendája, a tizenhatszoros világbajnok Phil Taylor ért föl a csúcsra, aki Butlerhez hasonlóan Dennis Priestley legyőzésével szerezte meg a végső győztesnek járó trófeát (16-11 lett a javára). Akkor valószínűleg nem sokan gondolták, hogy 2014-ig összesen további tizennégy (!) alkalommal lesz The Power a legjobb. És ha már Taylor: az idei egyéni világbajnokság alatt bejelentette, hogy 2017 lesz az utolsó éve profi dartsosként, tehát valószínűleg utoljára láthatjuk őt a World Matchplayen is. Sokan szeretnék, ha a nagy öreg – aki 57 évével eleve a mezőny rangidőse lesz – utolsó nekifutásra be tudná zsebelni a tizenhatodik blackpooli kupáját.
Butler és Taylor mellett mindössze további öt játékosnak sikerült megnyernie a versenyt: 1996-ban Peter Evison, 1998-ban és 1999-ben Rod Harrington, 2005-ben Colin Lloyd, 2007-ben James Wade, 2015-ben és ’16-ban pedig a regnáló világbajnok és világelső, Michael van Gerwen ünnepelhetett a finálét követően.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogyan változtak a pénzdíjazások a World Matchplay történetében: amíg 1994-ben még “csak” 41 450 font volt az összdíjazás (a győztesnek 10 000 járt), addig idén már félmillió fontért fognak dobni a játékosok, a tornagyőztesnek pedig 115 000 font üti a markát. Forintba átszámolva mondanom se kell, mekkora összegekről beszélünk. A pénz rendkívül fontos a dartsjátékosok számára, hiszen a PDC világranglistáját, az ún. Order of Merit-et a különböző tornákon megszerzett pénzdíjak alapján állítják össze, vagyis ettől függ többek között, hogy ki lesz kiemelt a decemberi világbajnokságon, s a mostani tornán is. Ezt a rangsort jelenleg Michael van Gerwen vezeti hatalmas fölénnyel.
Ami a tavalyi tornát illeti, tehát Mighty Mike, vagyis van Gerwen lett mindenki közül a legjobb. A döntőben 18-10-re, mondhatni lemosta a színpadról Phil Taylort. A kopasz holland dobógép mindegyik mérkőzését nagy fölénnyel nyerte, az első körben a torna egyetlen legveszteség nélküli mérkőzését produkálta (10-0 Jamie Caven ellen), legszorosabb találkozóján pedig 16-9-re verte Dave Chisnallt… A kiemeltek közül többeknek is az első kör jelentette a végállomást, így például az ötszörös világbajnok Raymond van Barneveld, a mindenkire veszélyes Jelle Klaasen és a 2007-es bajnok James Wade számára is túl nagy akadályt jelentett a soros ellenfél legyőzése.
Kellemes meglepetést okozott az 1996-ban a sportág másik szervezeténél, a British Darts Organisationnél (BDO) világbajnoki címet szerző Steve Beaton menetelése, akit csak a legjobb nyolc között tudott megállítani Gary Anderson egy 16-13-as eredményt hozó mérkőzésen. Mervyn King teljesítménye előtt is megemelhettük kalapunkat, ugyanis Wadet, majd a 16 között az első körben Barneveldet búcsúztató Brendan Dolant legyőzve szintén eljutott a negyeddöntőig, ahol Phil Taylor csak 16-14-re tudta megverni.
Az elődöntőbe a torna első négy kiemeltje jutott: van Gerwen 17-9-re verte a kétszeres világbajnok Adrian Lewist, míg Taylor 17-8-ra kiütötte az ugyancsak két vb-címmel büszkélkedő Andersont. Ahogy föntebb említettem, a finálét van Gerwen nyerte 18-10 arányban. Az alábbi videóban ennek a meccsnek a teljes felvételét láthatjátok:
https://www.youtube.com/watch?v=YZFEsoI1SJQ
Ami az idei versenyt illeti, az első forduló mérkőzéseit ma este, vasárnap délután és este, illetve hétfőn este játsszák le, az alábbi beosztás szerint:
július 22, szombat, 20 óra (magyar idő szerint):
Michael Smith – Steve West
James Wade – Darren Webster
Gary Anderson – Christian Kist
Peter Wright – James Wilson
július 23, vasárnap, 14 óra:
Jelle Klaasen – Justin Pipe
Robert Thornton – Cristo Reyes
Benito van de Pas – Daryl Gurney
Mensur Suljovic – John Henderson
20:30:
Dave Chisnall – Mervyn King
Phil Taylor – Gerwyn Price
Raymond van Barneveld – Joe Cullen
Kim Huybrechts – Alan Norris
július 24, hétfő, 20 óra:
Simon Whitlock – Kyle Anderson
Adrian Lewis – Steve Beaton
Michael van Gerwen – Stephen Bunting
Ian White – Rob Cross
Ezeken a mérkőzéseken maximum 19 leg játszható, vagyis 10-et kell nyerni a meccs megnyeréséhez. A folytatásban folyamatosan nőni fog a győzelemhez szükséges legek száma: a második körben 11, a negyeddöntőben 16, az elődöntőben 17, a döntőben pedig 18 játék fog szükségeltetni a sikerhez.
Jó hír a sportág hazai rajongóinak, hogy idén először nem kell angol vagy német nyelvű streameket keresni a World Matchplay követéséhez, ugyanis a Sport TV a torna valamennyi mérkőzését élőben közvetíti az ígéretek szerint. A fináléra július 30-án, jövő vasárnap kerül sor, 20 órai kezdettel. Reméljük, idén sem fognak csalódást okozni nekünk a fiúk, s egy fantasztikus dartstornával leszünk gazdagabbak a nyár közepén.